Egyházmegyénk hívei 2019. május 1-jén Szentgotthádra, a zsidai Jó Pásztor-kápolnához zarándokoltak, hálát adni Brenner János boldoggá avatásáért, az esemémény 1 éves évfordulóján. A zarándokkönyv letölthető itt.
Boldog Brenner János atya élete egyházmegyénken kívül is sokak számára példa.
Brenner János emlékhelyek a Szombathelyi Egyházmegyében – III. rész.
Brenner János Emlékhelyek a Szombathelyi Egyházmegyében – II.rész
Brenner János emlékhelyek a Szombathelyi Egyházmegyében. I. rész
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk, dicsőítsd meg őt Egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben, és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és a szenvedést, a te országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Brenner János atya papi szolgálatának egyetlen állomása, a rábakethelyi plébánia a legrégibb plébánia volt hazánk eme legnyugatibb szegletében: az Árpád-korban alapították. A szentgotthárdi apátságot 1183-ban a kethelyi plébánia területén alapította III. Béla király. Szentgotthárd 1740-ben, Apátistvánfalva 1785-ben vált ki a plébániából, addig 13 fília tartozott Rábakethelyhez. Brenner János atya káplánsága idején négy fília volt: Farkasfa, Máriaújfalu, Magyarlak és Zsida. A plébánián egy plébános és egy káplán szolgált, 1978-tól azonban már nem kapott káplánt Rábakethely. Ezzel együtt Zsida kikerült a plébánia fíliái közül, és Szentgotthárdhoz csatolták. A plébánia 2007. július 31-én szűnt meg és a szentgotthárdi plébánia fíliája lett, Farkasfával és Máriaújfaluval együtt, Magyarlak pedig a csörötneki plébániahoz került.
Brenner János emlékét a Jó Pásztor-kápolna is őrzi vértanúsága közelében, Szentgotthárd-Zsidán.
A hagyomány szerint Patmosz szigetén töltötte Szent János apostol életének utolsó éveit, számkivetésben. Természetszerűleg nagyon sokan keresték fel az öreg apostolt. Mindenki hallani akart valamit az Úr Jézusról: milyen volt, hogyan élt, mit mondott? A szeretett tanítvány ezt ismételgette: Jézus kívánsága, hogy szeressétek egymást. Mit is mondhatott volna különlegeset?
Fiatalon meghalt testvéremről is számtalanszor megkérdezik - nemcsak tőlem, hanem iskolatársaitól, akik együtt voltak vele, azoktól, akik ismerték - milyen gyerek, fiatal volt, hogyan élt? Azt válaszolják:semmi különös. Fábián Árpád püspök úr írta egyik évben az ezüstmiséseknek,„semmi különöset nem tett, kötelességét lelkiismeretesen teljesítette!”. Itt van a lényeg! Úgy gondolom, lelkületét kellene megismerni. Az pedig az írásaiból és gondolatainak tanulmányozásából lehetséges.
Megismeréséhez egy-két élménnyel járulhatok hozzá!
Ezerkilencszázötvenhét sötét decemberében megöltek egy papot. A Szombathelyi Egyházmegye földje is vértanúkat, hitvallókat bőven termő föld. Mindszenty József, Werner Alajos, Brenner János.
Öt éve hallottam először róla, hogy ő a magyar Tarzíciusz. Éjszaka kicsalták a rábakethelyi plébániáról, betegellátás címén. Nem gondolt semmi rosszra, csak arra, mennie kell, egy ember életéről van szó. Ezért volt pap: hogy emberlelkeket mentsen. A legszebb hivatás. Azt az emberéletet azonban már nem tudta megmenteni. Nem is kellett. Az ő élete kellett a sötétben bujkálóknak.
Elveszejtették földi életét, de ő már jóval hamarabb elveszejtette azt, hogy elnyerje az örök életre. Elnyerte, hittel valljuk. A gyilkosok azt gondolták, megrendítik a halálra szánt Egyházat. De ezúttal is elfelejtették, hogy ember nem szállhat szembe azzal, ami az Istené. Az elkövetők neve homályban van, és nem ejti ki azokat senki sem. János atyáét viszont hívek ezrei, nap, mint nap.
