Boldog Brenner János tiszteletére avattak emléktáblát a győri szemináriumban
Június 7-én Veres András győri megyéspüspök megáldotta a május 1-jén boldoggá avatott Brenner János vértanú pap, a győri szeminárium egykori növendéke tiszteletére elhelyezett emléktáblát a Győri Hittudományi Főiskolán. A Magyar Kurír beszámolója.
Az emléktábla-avatáson jelen volt a vértanú lelkipásztor testvére, Brenner József, valamint Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök és Császár István, a Szombathelyi Egyházmegye általános püspöki helynöke.
Az egybegyűlteket Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet rektora köszöntötte. Beszédét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.
Szeretettel köszöntöm mindnyájukat ünnepségünkön, amikor egykori hallgatónk, Brenner János vértanú pap előtt tisztelgünk, és felavatjuk emléktábláját, amelyet boldoggá avatása alkalmából készítettünk. Volt idő, amikor megemlíteni sem lehetett a nevét, amikor fényképét leszedették a szeminárium faláról. De itt is beteljesedett az Úr szava: amit fülbe súgtak, azt a háztetőkről hirdetik. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy intézményünknek van egy boldoggá avatott növendéke, aki itt, ezen falak között készült a hivatására, amelyért aztán életét adta. Aki már biztosan eljutott abba a célba, ahová mi is törekszünk. Gyarlóságaink közepette nagy segítség számunkra egy ilyen példakép és ilyen közbenjáró, aki egy volt közülünk. Köszönöm, hogy megtisztelnek bennünket, és részt vesznek ünnepi megemlékezésünkön!
Amikor Akhilleusz elindult a trójai háborúba, az istenek döntés elé állították. Felajánlották neki a hosszú, békés, boldog élet lehetőségét, szerető családdal, tisztelettel övezve, de a nyugodt öregkor, a hosszú, megbecsült élet után hamarosan a teljes feledés várt volna reá. A másik lehetőség az volt, hogy ugyan fiatalon kell meghalnia, de emlékét, dicsőségét évezredek múltán is emlegetik, míg csak ember él a földön. S Akhilleusz tudatosan választotta ez utóbbi sorsot. Mert nem kényelmes nyárspolgár akart lenni, hanem hosszú időkre ragyogó hős és példakép.
Ma egy 20. századi Akhilleuszra emlékezünk, aki tudatosan választotta, vállalta fel a rövid földi életet, hogy sugárzó példaképe legyen minden koroknak. Nemcsak kispapoknak, papoknak, hanem minden elkötelezett embernek, mindenkinek, aki munkáját hivatásként gyakorolja, mindenkinek, aki nem a saját életét félti-ápolja, nem saját előmenetelét, vagyonát hajhássza, hanem Isten és a köz szolgálatát tekinti feladatának.
Brenner János az ókori hőssel ellentétben nem a fama, ónoma, a földi hír, hírnév miatt, hanem a mennyei jó hír, az euangelion miatt volt képes minden áldozatra. A jó hírt, a megváltás, az örök élet evangéliumát akarta hirdetni egy olyan korban, amely csak rossz híreket tartogatott a hívőknek, a tisztességes embereknek, a fiatal generációnak. Ő azért volt derűs, mert jó hír hordozója volt. Azért találta meg a közös hangot idősekkel és fiatalokkal, iskolázatlanokkal és műveltekkel egyaránt, mert Istennel is mindig meg tudta találni a közös hangot. Éppen ezért nem tudott és nem akart viszont semmiféle közösséget vállalni a gonosszal.
János atya még itt élhetne közöttünk, tisztelettel és megbecsüléssel övezve, hiszen hányan megvannak még az ő nemzedékéből. Tisztes öregkorra juthatott volna, megőrizhette volna az életét, hiszen voltak intő jelek, amelyek a veszélyre figyelmeztették. Az átlagember olcsó okoskodása, lapos bölcselkedése biztosan megkísértette őt is: „mi értelme van szembemenni velük”, „élve nagyobb szükség van rád”, „túl kell élni őket”, „légy egy kicsit engedékenyebb”... De ő tudta, amit a Szentírás mond: hogy „a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri. Inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és Ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét.”
Brenner János nem áldozat lett, hanem vértanú. Tudatosan vállalta a sorsát. A gonoszok között élve a szent Istent képviselte, Krisztus-hordozó, Christophorus volt egész életében, és azon a végzetes éjszakán is. S ez a Krisztus-hordozás végtelenül bosszantotta a gonoszokat. Teljesen egyértelmű, hogy azért kellett meghalnia, mert jó pap volt. Akivel példát lehetett statuálni. S a gonoszok nem is tudták, hogy valóban azt teszik vele, hogy nem kiirtják és eltüntetik, hanem így emelik őt az örökkévalóságba, minden földi nemzedék számára követendő például az Egyház emlékezetében, s a vértanúság pálmájával a megdicsőült szentek között kap helyet. Ha rossz, bűnös, ügyetlen, mogorva, ostoba, kényelemszerető, szűk látókörű, önző pap lett volna, aki inkább taszítja, mint vonzza a híveket, nem lett volna érdemes bántani. Hiszen az ilyen pap épp az ősellenség malmára hajtja a vizet. Csak a jó pap veszélyes a gonosz számára. Csak a tisztát akarja bemocskolni. Csak a szelídség dühíti. Csak a természetfölöttit akarja beletaposni a sárba.
És most engedjék meg, kedves vendégeink, hogy éppen ezért végezetül a legfiatalabbakhoz szóljak. Azokhoz, akik most készülnek a papi hivatásra ugyanazon falak között, mint Brenner János is. Akik talán még mindig nem egészen értik, hogy mit üzen nekünk Boldog Brenner János, akik nem értik, miért lenne fontos, hogy ez az intézmény az ő nevét viselje. Boldog János vértanú nap mint nap megkérdezi tőlünk: Te milyen pap akarsz lenni? Önmagadat kereső és önmagadat megvalósító, vagy Krisztust kereső, aki Krisztust teszi jelenlévővé a világban? Akarsz-e olyan pap lenni, aki felbosszantja a sátánt? Akarsz-e olyan pap lenni, aki ellen dühödten vicsorgatják fogukat a sötétség kutyái? Akarsz-e olyan pap lenni, aki ellen muszáj cselt szőniük a gonoszság erőinek? Akarsz-e jó pap lenni, aki kemény ellenfél az ördögöknek? Akarsz-e olyan tanú lenni, akinek a tanúsága akár vér-tanúságba is torkollhat? Ha nem ilyen pap akarsz lenni, inkább még most akaszd szögre a reverendát. Mert akkor csak a szád mondja, hogy Krisztust és az embereket szolgálod, de valójában csak a saját kényelmed és hatalomvágyad vezérel. Tekints gyakran a fiatal vértanú arcába és mondd: „ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsőséget!”
Boldog Brenner János vértanú, a mai napon oltalmadba ajánljuk ezt a hajlékot és minden lakóját. Légy velünk, támogass minket közbenjárásoddal, hogy a jó harcot mi is megharcolhassuk, pályánkat megfuthassuk, a hitet megtartsuk, és bennünket is készen várjon az örök élet koronája, amelyet te dicsőséges vértanúságoddal már elnyertél.
Fotó: Németh Péter/Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Magyar Kurír