Buda szívében emeltek szobrot Boldog Brenner János vértanúnak
A Szombathelyi Egyházmegye és a Brenner János Emlékhely Alapítvány szervezésében december 13-án Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta Boldog Brenner János vértanú szobrát Budapesten, a Szentimrevárosban.
Az eseményen Erdő Péter bíboros mellett többek között jelen volt és beszédet mondott Székely János szombathelyi megyéspüspök és Brenner József nagyprépost, a vértanú testvére. A szoboravatón részt vett Mádl Dalma asszony, jelen voltak a kormány és a szentimrevárosi önkormányzat képviselői, ciszterci öregdiákok és a vértanú tisztelői. A szobor talapzatára Áder János köztársasági elnök koszorúját helyezték el.
Rieger Tibor szobrászművész alkotását a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziummal és a mellette lévő templommal szemben, a Villányi út és a Feneketlen tó közötti területen állították fel, karakteres arculatot, mintegy lelket adva a közparknak. Mint a ciszterci gimnázium igazgatójától, Barlay Bencétől megtudtuk, a szoborállítást Mádl Dalma asszony kezdeményezte, aki személyesen is ismerte Boldog Brenner Jánost, gyermekéveiket mindketten Pécsen töltötték.
A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjai kórusénekléssel, szavalatokkal közreműködtek a szoboravatón, amely a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd elhangzott a néhai Kerekes Károly OCist zirci apát verse, amelyet harminc évvel Boldog Brenner János halála után írt.
A szavalat után Székely János szombathelyi megyéspüspök mondott beszédet. „A kommunista diktatúra Boldog Brenner Jánosnak még a nevét is örökre ki akarta törölni a történelemből, ahogy el akarta törölni az evangélium ragyogását is. Íme, egy sötét korszak, amely gyűlölte a fényt – kezdte beszédét a püspök. – A mai napon azt ünnepeljük, hogy a diktatúrának ez a kísérlete nem sikerült. A történelem igazi ura a teremtő Isten, az ő kezében van az emberiség sorsa. Az Úr szemében Boldog Brenner János neve mindig is ragyogott a mennyben, és hálát adunk azért, hogy most fölragyog itt a földön, itt, Budapesten is.”
Brenner János német eredetű családi neve azt jelenti: lángoló. Egy lángoló fiatal pap volt, lelki naplójában egy helyütt azt írta: „Isten tűz, add nekem a te tüzedet!” Másutt azt mondta: Bármilyen sorsot is adsz nekem, Uram, megköszönöm. Brenner, ez a lángoló lelkű fiatal pap, nem ijedt meg a szenvedéstől, a nehézségektől.
Székely János rámutatott, hogy Boldog Brenner János életszentségének egyik forrása a családja volt. Édesapja mindennap szentmisére járt, rózsafüzért imádkozott, három fia lelki nevelésén is rajta tartotta a szemét. Édesanyja sugárzó, érzelmekkel, jósággal teli személyiség. A családban soha nem volt veszekedés, egyetlen ilyen pillanatra sem emlékeztek a fiaik. Különleges család volt: például együtt mentek gyónni.
„Ha szeretnénk, hogy ma is legyenek ilyen lángoló lelkű fiatalok, akkor olyan családokra lenne szükség, ahol a feleség és a férj képes szeretetben, derűsen megoldani az élet nehézségeit, tudnak együtt imádkozni, és adni a szegényeknek. Ez talán a legfontosabb üzenete Brenner János életének” – tette hozzá Székely János.
A püspök azt is megemlítette, hogy Brenner Jánost lelkesítette a ciszterci jelmondat: Lángolj és világíts! Nagy vágya volt, hogy követhesse Szent Bernátot, a rendalapítót. Még Szombathelyen azt írta egy dolgozatában: Ép testben ép lélek. A tanár pirossal aláhúzta ezt a mondatot, és melléírta: Mi az a lélek? Brenner Jánost már akkor bosszantotta a kibontakozó kommunista szellemiség, amely az iskolákban is érződött, de nem adta fel a küzdelmet, elveit, hitét. Székely János beszédében hangsúlyozta, szükség van olyan iskolákra, ahol a gyerekek megtanulhatják azokat az alapelveket, amelyek mentén biztosan célba érhet az életük, hiszen megismerhetik magát a célt is. Hálát adott azért, hogy a szobrot éppen a budai ciszterci gimnáziummal szemben állították fel.
A beszéd után Erdő Péter bíboros megáldotta Boldog Brenner János vértanú szobrát, majd mécseseket helyeztek el az alkotás talapzatán. Az ünnepség Farkasfalvy Dénes dallasi ciszterci apát versével folytatódott, majd Brenner József nagyprépost, a vértanú testvére lépett a mikrofonhoz.
A nagyprépost arról beszélt, hogy amikor államosították az iskolákat, Boldog Brenner János jelentkezett a ciszterci rendbe. 1950 augusztusában költözött be a zirci rendházba. Az év szeptember 7-én az Elnöki Tanács megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. A novíciusok – köztük ő is – ezután budapesti családoknál laktak, a teológiát pedig a Hittudományi Akadémián tanulták mint világi hallgatók. Brenner János tehát így került Budára, majd később a Szombathelyi Egyházmegye növendéke lett, és 1952 nyarán került végül Győrbe.
A nagyprépost megrendülten beszélt arról, hogy testvérének alakját a kommunista rezsim miként akarta végérvényesen eltüntetni az emberek emlékezetéből, és hogy Istennek hála ez nem sikerült. Mert az Úr felemelte őt, és most példaként áll mindenki előtt, az ország fővárosának szívében: íme, mostantól szobor őrzi emlékét.