Milyen volt ő? Emlékezések Brenner Jánosra
Egyházmegyei Kalendáriumunk 2009-es számában Brenner József atya osztotta meg gondolatait testvéréről, Brenner Jánosról. Első rész.
A hagyomány szerint Patmosz szigetén töltötte Szent János apostol életének utolsó éveit, számkivetésben. Természetszerűleg nagyon sokan keresték fel az öreg apostolt. Mindenki hallani akart valamit az Úr Jézusról: milyen volt, hogyan élt, mit mondott? A szeretett tanítvány ezt ismételgette: Jézus kívánsága, hogy szeressétek egymást. Mit is mondhatott volna különlegeset?
Fiatalon meghalt testvéremről is számtalanszor megkérdezik - nemcsak tőlem, hanem iskolatársaitól, akik együtt voltak vele, azoktól, akik ismerték - milyen gyerek, fiatal volt, hogyan élt? Azt válaszolják:semmi különös. Fábián Árpád püspök úr írta egyik évben az ezüstmiséseknek,„semmi különöset nem tett, kötelességét lelkiismeretesen teljesítette!”. Itt van a lényeg! Úgy gondolom, lelkületét kellene megismerni. Az pedig az írásaiból és gondolatainak tanulmányozásából lehetséges.
Megismeréséhez egy-két élménnyel járulhatok hozzá!
Kis gyerekek voltunk. Szüleink minden gyereknek egy-egy színes pokrócot hoztak a kőszegi gyárból. Nemcsak a mackóinkat nyírtuk meg ollóval időnként...János szakértelemmel megnyírta a vadonatúj pokrócot. A hazaérkező szülők vallatóra fogtak bennünket. Mindhárman hallgattunk. Én nevettem, s mikor azt mondták, te voltál, még inkább nevettem. Mint bűnösnek kiporolták a nadrágomat. Másnap János lelkiismeretének terhét közölte édesanyámmal: szegény Józsi, ő kapott ártatlanul, pedig én voltam a tettes.
Másik, kedves történetet is későbbi elbeszélésből tudom. Elkészült házunk mellett gyümölcsfa csemetéket ültettek. Köztük két vagy három cseresznyefa is volt. Az egyik fiatal csemetén egy szem cseresznye termett. János testvéremmel megegyeztünk, hogy megosztozunk az egy szem cseresznyén. Felkapaszkodott és leütötte a fáról. A munkamegosztás szabályai szerint a lepotyogott cseresznyét bekaptam. János el akart kapni, én pedig a kertben dolgozó bácsihoz menekültem, azzal a felkiáltással: „Dobos bácsi mentsen meg, mert agyonver!”.
Brenner József
Megjelent a 2009-es Szombathelyi Egyházmegyei Kalendáriumban