Milyen volt ő? Emlékezések Brenner Jánosra - 2. rész
Egyházmegyei Kalendáriumunk 2009-es számában Brenner József atya osztotta meg gondolatait testvéréről, Brenner Jánosról. Második rész.
A háború után, 1945-től nehéz volt a család megélhetése. Jánossal nagy összhangban együtt végeztük a munkákat, a favágástól,ami tuskó szétszedésből állt, egészen a disznóól javításig. 1955. szeptember 1-jén foglalta el kápláni helyét Rábakethelyen. Lelkületére jellemző,hogy szeptember végén ünnepelte dr. Kozma Ferenc, főnöke, rábakethelyi működésének 10 éves évfordulóját. János köszöntőt írt a lányoknak. A cédula alján aztis lelkükre kötötte, hogy szerezzenek be egy virágcsokrot.
1956-ban, hosszú utánjárással, megkaptam a határsávba a belépőt, így június hónapban meglátogathattam. Jánosnak ekkor már megvolt a Csepel motorkerékpárja. Ez is szálka volt a hatalom szemében,hogy a filiákkal könnyen tarthatott kapcsolatot. Farkasfán meglátogattuk a Tóka családot. Itt ismerkedtem meg Tóka Jánossal, aki szüleivel élt. Pap szeretett volna lenni. Nálam jóval idősebb volt. A következő évben testvéremmel együtt mentünk a győri gimnáziumba beíratni őt, hogy megnyíljon számára az út a papsághoz.
Zsidán a Fenyvesi családnál is voltunk, akikre később a gyilkosságot akarták ráfogni. Hazafelé meglátogattuk Magyarlakon Ilonka nénit. Őt már korábbról ismertem. Fia győri kisszeminarista volt. Ilonka néni édesanyámnak egy élő kacsát küldött. Rövid tanácskozás után a kacsát ruhákba burkolta, én pedig a hátsó ülésen a hónom alá vettem. Jól esett, hogy Horvátnádalján megpihentünk a Rátkai családnál. Ők lettek a Brenner testvérek után a következő hárompapos család. Ez volt az utolsó látogatási lehetőség, mert többet nem kaptam beutazási engedélyt.