Milyen volt ő? Emlékezések Brenner Jánosra - 3. rész
Egyházmegyei Kalendáriumunk 2009-es számában Brenner József atya osztotta meg gondolatait testvéréről, Brenner Jánosról. Harmadik rész.
1957-ben szentelt Kovács Sándor püspök úr. A szentelés után a Püspökvárba meghívta a szentelendőket, azok plébánosait és közeli rokon papokat. János testvéremet kifelejtették. Mind a mai napig rejtély számomra, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy három testvér közül csak kettő van jelen az ebéden. A szentelés után János közölte velem, hogy ő nem kapott meghívást. Kérleltem, hivatkoztam arra, hogy feledékenység, menjünk fel a nagyterembe és nézzük meg az asztalnál, hogy ki van-e írva a neve. Hát nem volt! Mosolyogva hazament édesanyám kosztját enni. Fájt nekem, hogy ebéd alatt sem kereste senki (Püspök atya érzékeny volt az ilyen illem-ügyekben). Csodáltam szerénységét, nekem az eset nagyon fájt.
Mindhármunk újmiséje a szombathelyi Zárdatemplomban volt. Ott, a nálunk jóval idősebb unokatestvérünk volt a plébános. Teológiai tanár volt, majd a szeminárium megszűnésekor ezt a kis templomot kapta működésének helyéül, de nemcsak azért újmiséztünk nála. Plébániánk vezetője egy más egyházmegyéből idekerült békemozgalmi ember volt. Neki nagyobb gondjai voltak, mint a három hivatással foglalkozni. Az újmisés ebédek, két szobás szűk otthonunkban zajlottak le, nagyon is szerényen, mondhatjuk szegényen.