Milyen volt ő? Emlékezések Brenner Jánosra - 4. rész
Egyházmegyei Kalendáriumunk 2009-es számában Brenner József atya osztotta meg gondolatait testvéréről, Brenner Jánosról. Negyedik rész.
Első helyemen János először és utoljára meglátogatott. November elején máris továbbhelyeztek a Jugoszláv határsávba. Amikor a plébánián beszélgettünk, a filiába hívtak beteget ellátni. Ez volt életem első betegellátása. Milyen jól is jött a motor. A beteg háza előtt megálltunk. Mondtam Jancsinak, menjen be helyettem és lássa el a beteget. Nem! - válaszolta, neked is el kell kezdened egyszer a betegekkel való foglalkozást. Én megvárlak. A látogatás után levelet kaptam tőle. Kioktatott, hogyan viselkedjem a háziakkal: „Kerüld a magasságokat és meredélyeket...”. Ez pontosan azt jelentette, hogy ne törekedjek nagy helyekre, a meredély pedig a békepapságra utalt.
1957 ádventjében még egyszer találkoztunk odahaza. Terveket szőttem, hogy karácsonyra mit ajándékozzak neki első, nevetséges papi jövedelmemből. Aztán megérkezett szüleimhez a kethelyi karácsonyfa, és János levele. János soha többé nem érkezett haza! A karácsonyfa nem került be a szobába. Édesanyánknak a karácsonyfa a legnagyobb fájdalmat jelentette, nem Jézus születését, hanem fia halálát. Ő is hitte erős hittel, hogy az Isten-szeretőknek minden a javukra válik.