A szentségek - Brenner János atya szentbeszéde
Brenner János atya szentbeszéde 1955. szeptember 25-én.
Minket sem hagyott el a mi Atyánk, a jó Isten, ég és föld királya, minket is kerestetett az ő egyszülött Fiával, aki emberré lett, és újra megszerezte nekünk a kegyelem királyi köntösét. Nem engedett miket bűneinkben örökre elveszni, hanem megadta a lehetőséget, hogy a kegyelmet ismét visszaszerezhessük, és a lelkünkben követhessük. Ezeket a szentségeket Jézus az Egyházra bízta, az Egyház joga és kötelessége a Szentlélek vezetése mellett a szentségek vételének módját meghatározni. A szentségek tehát jelek, amelyek kegyelmet közvetítenek. Mi az a jel? Ha a gyerek nem tud az iskolában felelni, ez jele annak, hogy lusta volt és nem tanult. Ha télen a hóban lábnyomokat látunk, ez jele annak, hogy valaki járt arra.
Épp így, amikor a pap a szentségeket kiszolgáltatja és elvégzi az Egyház által előírt szertartásokat, az ő cselekedetei jelei annak, hogy a lélekben valami történt, éspedig az, hogy az Isten lefoglalja azt a lelket magának lakóhelyül és növeli benne a kegyelmeket. Az anyaszentegyházban hét ilyen kegyelemközvetítő eszköz, hét szentség van. Ezek mindegyike sajátos kegyelmet ad a léleknek. A keresztség a keresztény életre ad indítást, a bérmálás fel nőtté tesz ebben az életben, az Oltáriszentség táplálja ezt az életet, és így tovább a többi négy is e kegyelmi életnek szolgálatában áll.
Elhangzott: 1955. szeptember 25-én, Pünkösd utáni 17. vasárnap
Forrás: Boldog Brenner János üzenete 90.o.