Brenner János életrajza - Család, tanulmányok – 1. rész
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva felidézzük Brenner János életét és személyiségét. Soós Viktor Attila a Brenner családról osztotta meg gondolatait.
A Brenner család meghatározó szombathelyi família, akik jelentős polgárokat adtak a városnak. Ilyen volt Brenner Tóbiás polgármester, aki 1902 és 1914 között állt a város élén. Felesége Kaiser Anna Mária Karolina sokat imádkozott, hogy gyermeke Brenner József pap legyen, ő azonban gépészmérnök lett, majd 1929. szeptember 23-án házasságot kötött Wranovich Juliannával a szombathelyi székesegyházban. Házasságkötésük után Szombathelyen éltek az ősi Brenner családi házban a nagyszülőkkel. Itt született a család legidősebb gyermeke, László 1930. augusztus 16-án. Őt követte János, aki 1931. december 27-én, védőszentjének ünnepén látta meg a napvilágot Szombathelyen, és a Szent Erzsébet ferences templomban keresztelték meg az év utolsó napján. Teljes neve: Brenner János Mária Tóbiás. A szülők mindhárom fiúgyermeküknek a Szűzanya iránti tiszteletből második névként a Mária nevet adták. A harmadik gyermek, József 1935. január 10-én született, de már az új családi házban, amelyet a nagyszülők segítségével 1933-ban építettek.
Az édesapa buzgó, hívő, elkötelezett keresztény életet élt. Nagy könyvtárral rendelkezett, amelyben szép számmal sorakoztak a lelki témájú könyvek is. Egy-egy könyvet többször is elolvasott, volt olyan lelki könyv, amit nyolcszor-tízszer. Ezt onnan tudjuk, hogy a könyv utolsó oldalán megjegyezte, hogy mikor olvasta el az adott kötetet. Gyermekei is szívesen olvastak, de csak azokat a könyveket vehették kezükbe, amelyeket édesapjuk már elolvasott és számukra engedélyezett. Tudta mit ad a kezükbe.
Neveltetéséből és elkötelezett vallásos életéből fakadóan minden nap – munkába menet – szentmisén vett részt, és szentáldozáshoz járult. A liturgia részeit – mivel ebben az időben latin nyelven folyt a szentmise – saját Missale-jából követte. Ezt a Missale-t még a munkahelyére is magával vitte, amelyet nem rejtett a táskájába, hanem bátran az íróasztalára helyezett, annak ellenére, hogy munkatársai ezért nemtetszésüket fejezték ki. A rózsafűzért is naponta, lehetősége szerint a családdal közösen imádkozta, minden hónap első péntekén elvégezte szentgyónását, és Jézus szenvedéséről elmélkedett. Az édesanya napjait az otthoni munka és gyermekei nevelése töltötte ki, hiszen erre szentelte életét, ezért nem vállalt egyéb munkát. Hitvestársához hasonlóan, a gyakori szentmisehallgatásban és a szentáldozásban nyert lelki erőt, és adott jó példát gyermekeinek. Türelmes, nyugodt természetének köszönhetően az emberek nagyon megszerették.
A gyermekek számára nagy öröm volt, hogy a családi házhoz udvar is tartozott, így lehetőségük nyílt arra, hogy a szabad levegőn közösen játsszanak.
Soós Viktor Attila
(Megjelent az Emberhalász magazin 2009. októberi számában)
Folytatjuk.