Brenner János életrajza - Család, tanulmányok 2. rész
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva felidézzük Brenner János életét és személyiségét. Soós Viktor Attila a Brenner családról osztotta meg gondolatait.
A legidősebb fiú – László – 1937-ben, majd következő évben János is a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte tanulmányait. Az itt eltöltött mindhárom évben kitűnő eredményt ért el. Édesapja, Brenner József mindig azt mondta gyermekeinek, hogy ő nem törődik azzal, hogy sokat vagy keveset tanulnak, de azt elvárta tőlük, hogy kitűnők legyenek. Ennek igyekeztek is mindhárman megfelelni. János különösen a francia nyelvet szerette. Szívesen tanult.
A család minden vasárnap a közeli Ferences templomba járt szentmisére. Mivel a Püspöki Iskola tanulói közösen, a Székesegyházban vettek részt szentmisén, ezért ebben az időszakban a Brenner gyerekek is – szüleikkel együtt – ide jártak.
Az ifjú János eleven, igazi gyermek volt, sok minden érdekelte. Kiválasztottsága talán már itt, kisiskolás korában megfigyelhető. Amikor osztálytársaival előadták a kis Tarzíciusz vértanú történetét, János nagy átéléssel játszotta a főszerepet. Társai visszaemlékeztek arra, hogy mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy a vértanú szentet ő személyesítse meg.
Nem kis nehézséget jelentett a család számára, amikor 1940 őszén az édesapát áthelyezték a Pécsi Iparfelügyelőségre vezetőnek. Az újonnan felépített családi házból, egy bérelt, emeleti lakásba kellett költözniük, amely egyben az édesapa hivatala is volt. János a pécsi Püspöki Tanítóképző Gyakorló Iskola harmadik osztályában folytatta a Szombathelyen megkezdett tanulmányait. Életében nagy esemény volt az első szentáldozás, amelyre 1941-ben, Urunk mennybemenetelének ünnepén került sor.
Ebben az évben kezdte meg a harmadik Brenner fiú – József – a tanulmányait ugyanabban az iskolában, ahol testvérei is tanultak. A gyermekeken keresztül az egész család életét meghatározta a ciszterci renddel kialakított kapcsolat. Hiszen az elemi iskola elvégzése után először László, majd őt követve János is – 1942. június 27én – felvételt nyert a ciszterci rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumába. János, mint korábban, itt is kitűnő eredménnyel tanult, osztályfőnöke Felegyi Román volt.
A Nagy Lajos Gimnáziumban a tanulási idő után szabad programokon is részt vehettek a diákok. Az iskola szabályai szerint a tanulók délután az iskolában tölthették idejüket tanáraik felügyelete mellett.
Akikben a papi hivatás jeleire figyeltek fel, azokkal külön is foglalkoztak. A diákok szívesen vettek részt az itt működő cserkészetben és a Mária-kongregációban. Ezekre az ifjúsági-közösségi összejövetelekre János is örömmel ment el.
A Brenner család 1944 novemberében, a közeledő front elől rövid időre visszatért Szombathelyre régi családi házukba, de az ottani gyakori bombázások miatt tovább kellett menekülniük Ausztriába. A háború után – 1945 novemberében – ismét Pécsre költöztek a már ismert lakásukba, a Kossuth Lajos utca 27. szám alá. A család élete a korábban megszokott módon folytatódott.
Brenner Jánost 1946. október 7-én felvették a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba, az ötödik és hatodik osztályát itt végezte. A francia nyelv tanulásában, művelésében különösen is kitűnt; mint külön tárgyat felvette a francia társalgást. A szombathelyi premontrei gimnázium nevelési módszere eltért a ciszterci neveléstől. Az iskolában nem tartottak délutáni foglalkozást, így a diákok között nem alakulhatott ki szorosabb összetartó erő és barátság. Az itt eltöltött két év nem tett Jánosra olyan mély benyomást, mint a pécsi ciszterci diákévek.
A Magyar Országgyűlés 1948. június 16-án megszavazta a XXXIII. törvényt, amely az egyházi iskolák állami tulajdonba vételét eredményezte. Az intézkedés következtében ezután a szombathelyi Premontrei Gimnázium már Nagy Lajos Gimnázium néven és ateista vezetés alatt működött. Ilyen körülmények között kezdte meg Brenner János 1948. szeptember 1-jén a 7. osztályt. Az iskola légköre, a tanári kar teljesen megváltozott, a váltás a diákokat is nagyon megzavarta. Az egyik magyar dolgozatát ezzel a mondattal fejezte be Brenner János: „Ép testben, ép lélek.” A magyartanár aláhúzta a lélek szót, és piros tollal kérdőjelet tett: „Hol van?” Az érdemjegyét pedig lerontotta. János érezte és felismerte, hogy az államosított iskola szellemisége és a tanárok életvitele nem az ő felfogásának való. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy a megváltozott körülményekből kifolyólag veszélybe kerülhet a hivatása is. Döntés elé kényszerült. Mivel előző iskolája a pécsi Nagy Lajos Gimnázium szellemisége és a tanárokkal való bensőséges kapcsolata által a ciszterci hivatása megérlelődött, ezért László bátyját követve Zircre ment.