Brenner János életrajza - Család, tanulmányok – 4. rész
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva felidézzük Brenner János életét és személyiségét. Soós Viktor Attila a Brenner családról osztotta meg gondolatait.
Mindezek ellenére az oblációban eltöltött egy év során fokozatosan erősödött Brenner János hivatása. Befejezve gimnáziumi tanulmányait hivatásának megfelelően Zircen maradt, és 1950. augusztus 8-án jelentkezett novíciusnak. Brenner János is azon tizenkilenc fiatal közé tartozott, akik magukra öltötték a ciszterci novíciusok fehér ruháját. Ekkor kapta az Anasztáz szerzetesi nevet. A Rendi Tanács úgy döntött, hogy a novíciusokat Budapestre menekíti, és ismerős családoknál helyezi el őket. Brenner János Anasztáz a budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren át, az 1950/51-es tanévben, miközben Sigmond Lóránt atya vezetésével titokban végezte novíciusi évét. Budapesten élő rendtagok tanították a novíciusokat, általában a Budai-hegyekben, vagy egy csendes, zavartalan helyen gyűltek össze néhányan, és ott hallgatták a teológiai előadásokat. Naponta vettek részt szentmisén, de mindenki egyedül ment más-más templomba, hiszen az illegalitásban működő novíciusoknak kerülni kellett a nagyobb összejöveteleket, nehogy az államvédelem felfedje, és utána letartóztassa őket. Egy év letelte után, 1951. augusztus 19-én Sigmond Lóránt kezébe tette le első szerzetesi fogadalmát Brenner János Anasztáz, hiszen Endrédy Vendel zirci apát ekkor már börtönben volt. Mivel érezhető volt és tudta, hogy ciszterci szerzetes nem lehet, úgy döntött, hogy egyházmegyés papként folytatja hivatását. A ciszterci rend elöljárói azzal kívánták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy egyházmegyei szemináriumokba, illetve Hittudományi Főiskolákra kérték felvételüket. Így került Brenner János a Szombathelyi Egyházmegyébe, ahova felvételét kérte. Kovács Sándor megyéspüspök ismerve a családot, ezt örömmel fogadta. Mivel nem akarta, hogy Brenner János szerzetesi múltja kitudódjék, Budapestről a Szombathelyi Szemináriumba hívta tanulmányai folytatására. 1951 őszén felvételt nyert a Szombathelyi Hittudományi Főiskolára.
Ebben az időben különös helyzetben voltak a szerzetes növendékek. Fogadalmukkal és lelkületükkel az adott szerzetes közösséghez tartoztak; ezzel püspökük és elöljáróik tisztában voltak, viszont társaik legnagyobb része erről mit sem tudott, valójában az adott egyházmegye kispapjai voltak. Szerzetesi elkötelezettségüknek semmilyen jelét sem mutathatták. Erre a titkolózásra azért volt szükség, mert ha valakiről kiderült, hogy szerzetesi múlttal rendelkezik, azt azonnal eltávolították a szemináriumból. Az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai a kezdetektől fogva aktív munkát végeztek, felderítették, hogy kik rendelkeznek szerzetesi múlttal. A sikeres munka eredményeként a szemináriumokból az 1951/52-es tanév befejezése előtt elküldték azokat a kispapokat, akik valamilyen szerzetesrendből kerültek be az egyházmegyei szemináriumokba. Brenner Jánosról – mivel ideiglenes fogadalmának nem volt írásos nyoma – az Állami Egyházügyi Hivatal emberei nem tudták, hogy titokban fogadalmat tett a ciszterci rendben, így a Szombathelyi Szemináriumban maradhatott. Az elküldött kispaptársak esete azonban nagyon megrendítette.