Brenner Jánosra emlékezem - Gyürki László atya visszaemlékezése 2. rész
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva felidézzük Brenner János életét és személyiségét. Emberhalász magazinunkban dr. Gyürki László pápai prelátus is megosztotta emlékeit János atyával kapcsolatban.
János vértanúsága megdöbbentett mindnyájunkat, megrázta volt spirituálisát, a szentéletű Böck János atyát is. 1957. december 17-én kelt levelével kereste fel János szüleit, hogy maga és tanártársai részvétét közvetítse számukra. Levelében azt kéri a szülőktől, hogy a hit fényénél lássuk és az istengyermeki szeretetnek erejében oldjuk meg ezt az emberi szívnek nagyon fájdalmas történését. Idézi a kérést, amit az Egyház papszenteléskor kér: „Tündököljék benne az igaz élet teljes szépsége, hogy majd, ha számot kell adni a rája bízottakról az örök boldogságot nyerje el jutalmul.” Az igazi élet teljes szépsége, amikor hasonlóvá lehet Krisztushoz, a vértanúságban tündöklik legteljesebben.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „a vértanúság a hit igazsága mellett legnagyobb tanúságtétel, olyan tanúságtételt fejez ki, amely egészen a halálig terjed. A vértanú a meghalt és feltámadott Krisztusról tesz tanúságot, akivel szeretetben egyesül. Tanúságot tesz a hit és keresztény tanítás igazságáról. A halált az erő felindításával viseli el.”
A vértanúság az Egyház számára mindig győzelem, bármennyire is vereségnek szánják ellenségei. Igazából a gonoszság számára vereség. Ezt már János testvérünk vértanúságánál is látták a gonoszság emberei. Nem véletlenül hangoztatták: nem akarunk vértanúkat! Ezért írja szentéletű spirituális: „Nem veszítettük el, csupán megelőzött minket az égi úton. Néhány évvel ezelőtt a balatoni körutunkon is néhányszor nagy lendülettel az élre futott.”
Amit a szentéletű spirituális már akkor látott, mi is érezzük és tudjuk, hogy sokkal inkább a miénk maradt, mintha még közöttünk élne. Ő rövid idő alatt is teljes pályát futott be. Vértanúságával az „élre futott”. Vértanúságának gyümölcséből élünk, mutatja az „égi utat” mindnyájunknak.
Megjelent az Emberhalász magazin 2009/12. számában