Az Oltáriszentség - Brenner János atya szentbeszéde
Boldog Brenner János atya szentbeszéde 1955. október 23-án Kethelyen és Zsidán.
Krisztusban kedves Testvéreim! Múlt vasárnap az Oltáriszentségről volt szó. Elmélkedjünk ma is róla. Többet kell róla elmélkednünk, mint a többi szentségről, hiszen keresztény életünknek, az egész Egyház életének, különösen a liturgikus ünneplésnek az Oltáriszentség a központja. Minden azért van az Egyházban, hogy a köztünk maradt Krisztus iránti tiszteletünket, hódolatunkat növelje.
Krisztus jelenléte köztünk az egység biztosítója. Bármerre, a világ bármely részén, bármely nemzetiségű papja mutatja is be az áldozatot, az a legszentebb mise áldozat lesz. A felszentelt japán, kínai vagy néger pap szavára az ostyából épp úgy Krisztus teste lesz, mint bármelyik magyar pap szavára. És itt az áldozati oltár körül egyek vagyunk. Krisztus előtt egyformán szegények és bűnösök vagyunk. Előtte senki sem dicsekedhetik. Nincs gazdag és szegény, tudós és tudatlan, öreg és fiatal, hanem bűnbánó, alázatos emberek vagyunk. Milyen szép egyesülés ez! Nincs itt harag és szóváltás, hanem mindenkit eltölt az Isten irgalmába vetett hit, bizalom, a Feléje törekvő szeretet. Ezért járultak minden szentmisében az őskeresztények az Úr asztalához. És ez a gyakori találkozás Jézussal és Jézusban, egymással alakította ki azt a csodálatos közösséget, amelynek történetét az ember ámulva olvassa. Micsoda magasra emelte Jézus a gyarló emberi természetet! Testvérek, ha ezt a régi szokást megtartanánk, gyakran és jól járulnánk Jézushoz és egyesülnénk Vele, átalakíta nánk a magunk életét, és fokról fokra az egész világ arculatát is.
Maga az Oltáriszentség is szépen jelképezi, hogy az egység köteléke. Amint ugyanis az Oltáriszentség sok-sok magból lesz Krisztus egyetlen testévé, úgy a hívekből is, kik a világban szerteszét élnek, egy közösséget alkot, az Egyházat, Jézus Krisztus titokzatos testét. Az Egyház is ezt tanítja, mikor a tévedhetetlen Tridenti zsinat felszólítja a híveket, „hogy az egység e jelében, a szeretet kötelékében és az egyetértés szimbólumában találjanak egymásra és alkossanak közösséget.”
Sok erőt is jelent ez az egység. Bátorító, jóleső érzés tudni azt, hogy nem vagyok egyedül – különösen a kísértések idején –, hanem sokan vagyunk, akik Krisztusban élünk és nyomdokaiba lépve járunk.
Ezt eredményezi a Krisztussal való egyesülés. Egyre jobban és jobban az ő titokzatos Testének tagjává tesz, és itt igazi testvéri közösséget találunk. Ha nem valósul ez meg, annak sohasem Krisztus, hanem mi vagyunk az akadályai.
Testvérek! Legyetek hálásak ezért Jézusnak. Legyetek büszkék és örüljetek, hogy ennek a közösségnek tagjai lehettek, hogy Jézussal közösségben járhattok, hogy nevetek az élet könyvébe kerül. Jézus megadta ezt a nagy lehetőséget nekünk, nem lehetünk hálátlanok, használnunk kell, hogy Jézus általunk megújíthassa a föld színét.