Isten országa a történelemben - Boldog Brenner János atya szentbeszéde
Boldog Brenner János atya szentbeszéde 1955. november 13-án Kethelyen és Zsidán.
Szent Pál a szentleckében hálát ad a tesszalonikiaiaknak, hogy a hit, Isten országa tőlük terjedt el egész Macedóniában és Achájában. Az evangélium hódít, írja az apostol, mert nemcsak szó, hanem erő a Szentlélekben. A felötlő kérdésre, hogyan bontakozik ki a történelemben az Isten országa, az evangélium ad választ. Az Úr Jézus két példa beszédben világít rá a megoldásra. Először mustármaghoz hasonlítja a mennyek országát. Ez a mag a legkisebb a magok között. Körülbelül akkora, mint egy mákszem, de ha elveti az ember, ha talmas fává terebélyesedik, vetekszik a legmagasabbakkal is, és az égi madarak tanyáznak ágai között. Aztán egy kis kovászhoz hasonlítja, melyet fog az asszony és elvegyít egy véka lisztben, és lassan az egész véka liszt tésztává lesz.
Valóban pompásan mutatja ez a két példa az Isten országának növekedését. Először is kicsi kezdetből indul Isten országa, az Egyház. Kicsi mag és kevés kovász. Az Úr Jézus nem veszi igénybe az emberi tudás nagy lehetőségeit, elég hatalma van ahhoz, hogy a világ szemében értéktelenekből nagyot alkosson. Nem tudósokat, tanult embereket választ, hanem 12 tanulatlan, írástudatlan, szegény halászt. Ezeket küldi, menjetek, tanítsatok minden nemzetet. Emberileg képtelen vállalkozás: az egész emberiséget 12 tudatlan ember tanítsa és vezesse. És ezek között is Péter apostolt teszi meg vezetővé, a kis közösség fejévé, és azt mondja neki, hogy a pokol semmi mesterkedése sem fog uralkodni rajtuk. Pedig ez a Péter háromszor tagadta meg az Urat. Ennyire kicsi kezdet.
A növekedés módja ismeretlen. Hiába figyeli valaki a palánta növekedését egész nap, nem veszi észre, hogyan nő. De ha meg nézi egyik nap és megnézi másnap, azt mondja: milyen szépen fejlődik. Vagy hiába figyeli erőlködve az ember az óramutatót, nem látja, hogyan megy, csak azt veszi észre, hogy egy kicsivel megint odébb van. Ugyanígy Isten országa is a Szentlélek erejében észrevétlenül terebélyesedik, és észrevétlen az emberi társadalomba helyezett kovász, ami hat és erjeszti az egész közösséget. A konvertiták, a megtérők életében tapasztalhatjuk a legdöbbenetesebben ezt az erőt, ezt a növekedést. Végül is a mustárfa hatalmas fává nő.
Krisztus elküldte az apostolokat. Azok Pünkösd napján ötezer férfit kereszteltek meg. A zsidók vigasztalták magukat, ez csak pillanatnyi emberi fellángolás, majd elmúlik. De tévedtek, mert a Szentlélek egyre nagyobbá növesztő ereje volt. És ma már a világ minden tájékán hirdetik az evangéliumot, az északi sarktól a déli sarkig, Tokiótól San Franciscóig, és az Istennek mindenhol vannak emberei, választott lelkei, akikről tudomása sincs a világnak. Mert az Isten országa bennetek van, mondotta az Úr Jézus Krisztus, és ki-ki hitében és szeretetében hordja Isten ígéreteit, országát, melyet azoknak ígért, akik szeretik őt. Az Isten egyetlen Egyházán kívül nincs üdvösség. Ahol a pápa, ott az Egyház, ahol az Egyház, ott van Krisztus, ahol Krisztus, ott van az Isten. Ragaszkodjunk teljes erőnkből, testvérek, az Egyházhoz, a Szentatyához, Krisztus titokzatos testéhez, a Bárány szeplőtlen Jegyeséhez, ehhez a sziklához, melyen Péter áll, amely a történelem viharaiban soha meg nem ingott és nem is inog meg soha. Ámen