Emlékezés Brenner Jánosra - Brenner László visszaemlékezése 2. rész
Brenner János Szentgotthárdra érkezésének 70. évfordulójához kapcsolódva felidézzük Brenner János életét és személyiségét. Brenner László atya visszaemlékezését olvashatják öccséről. 2. rész.
A temetés után jöttek a kihallgatások. El kellett utaznunk Szentgotthárdra, és ott mindent le kellett írnunk, amit csak tudtunk öcsénkről. Az a kifejezés, hogy amit csak tudunk, valójában egyféle tudományt jelentett: szerelmi ügyeit. A "legemberibb" rendszerből minden emberiesség hiányzott. Sem sajnálkozás, sem részvét nem látszott az arcokon. Talán csak egy volt a nyomozók tengerében, akin valami együttérzés féle látszott.
A nyomozás másik célpontja öcsém tiszteletreméltó plébánosa felé irányult. Jó lett volna valami gyilkosságot kihozni az ügyből. Nem sikerült. Állítólag azt mondta az egyik nyomozó: sok kapcsolatát vizsgáltuk felül. Elmondhatom, hogy semmi kompromittáló adatot sem találtunk. Az emberek sokmindent véltek tudni. Most látszott meg, mennyi jóindulat van a szívekben. Ki tudná megmondani, mennyi jó származott ebből az áldozatból!
Végül hadd emlékezzem az én álmomra is. Igazában nem volt álom, csak annak tűnt. Az év legsötétebb napjaiban, igazi ködös, borongós, leverő idő volt. Amikor azonban megindult a temetési menet a templomból le a kriptába, akkor néhány pillanatra kisütött a nap. Mire vége lett a szertartásnak és kimentünk, ismét köd és homály borított mindent. Természetes jelensége volt ez a télnek. Nem lenne azonban lehetséges, hogy a mi Urunk így üzent valamenynyiünknek?
Megjelent az Emberhalász magazin 2010/2. számában