Boldog Brenner János szentbeszéde Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén - 1957. február 2.
Boldog Brenner János atya szentbeszéde Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. Elhangzott 1957. február 2-án.
Krisztusban kedves Testvéreim! Isten megszabadította népét Egyiptomból, megkímélte a zsidó elsőszülötteket, de büntetésből megölte az összes egyiptomi első szülöttet. Ennek emlékére rendelte Isten a mózesi törvényt, hogy minden elsőszülöttet az ő szolgálatára szenteljenek. Később Isten Lévi törzsét jelölte ki, hogy Neki a templomban szolgáljanak. Ezzel egyidejűleg úgy rendelkezett, hogy az elsőszülöttet nem kell az ő szolgálatára rendelni, hanem be kell mutatni a templomban és vált ságul, valamint az édesanya tisztulására áldozatot mutassanak be, a tehetősebbek egy bárányt, a szegényebbek egy pár galambfiókát.
A mai napon ezért látjuk a Szűzanyát a templomban, amint Jézust felajánlja Istennek, és a szegények áldozatát, egy pár ga lambfiókát mutatja be, illetve hozza áldozatul. De vajon kellett-e neki áldozatot bemutatnia? Hiszen mentes volt Éva terhes örök ségétől, amely minden emberre átszáll. És vajon be kellett-e mutatnia Jézust az Istennek, mikor ő volt az Isten egyszülött Fia? Nem kellett ezt tennie. De megtette a Szűzanya, hogy készséges engedelmességét igazolja az Istennel szemben. És azért is sie tett az Isten házába, hogy hálát adjon és valami kis csekélységet, legalább két galambfiókát, ami szegénységéből tellett, felajánl ja az Istennek. Mennyit tanulhatunk a Szűzanya viselkedéséből! Különösen azt, hogy mennyire megbecsülte azt a helyet, ahol az Isten volt. Testvérek, ha a mi falunkban nincs is templom, meg kell becsülnünk ezt a termet, ahová betér az Úr is, és áhítattal tisztelet tudóan, csendes szerénységgel kell viselkednünk a szent cselek mények idején, mint a Boldogasszony tette.
Az öreg Simeon is ugyanakkor ért a templomba a Szentlélek sugallatára, amikor a Szentcsalád. Megígérte ugyanis neki az Isten, hogy nem hal meg, míg karjaiba nem veheti Izrael szabadítóját. Kezébe vette hát a kis Jézuskát, és boldogan mondta el fenséges és talán utolsó imáját, melyben sok jövendölés is van. Simeon szavai örömet jelentettek Szűz Máriának, hiszen Isten emberei is felisme rik az Isten küldöttét, akinek jövetelét az angyal előre megmondta. Boldog bizonyosság volt ez hite mellett. De fájdalmat is jelentett Simeon jövendölése, mert Krisztus kereszthalálát és a Szűz gyöt relmét a kereszt tövében jósolta meg. Simeon megjövendölte:
1. Tétetett ez sokak romlására és feltámadására. A jóknak meg váltója, a gonoszoknak Bírája. A jók keresik és követik a boldog ságba, a gonoszok pedig gyűlölik, s ezzel méltóvá teszik magukat a kárhozatra.
2. Jel, amelynek ellene mondanak. Valóban így van. Az ör dög és szolgái Annás és Kaifás óta, a véres keresztre feszítés óta Krisztus ellen támadnak, és igyekszenek minden eszközzel áldá sos hatását gyengíteni.
3. Bár Krisztusnak tejesen ki kellett innia a szenvedés kelyhét, mégis ő lesz a győztes. A világ végén ő ítél majd egyesek és a nemzetek felett. Máriának is részesednie kellett Fiával a szenve dés kelyhéből. Simeon ezt is megmondta: a Te szívedet is tőr járja át. Ez a tőr szemléletes képe a Szűzanya kínos gyötrődésének a kereszt lábánál.
4. Végül, amint ezek megtörténnek, sok szívből napfényre jön nek a gondolatok. Krisztus mellett szétválnak a lelkek. Ő a világ világossága. Mindenkinek választania kell: vajon Krisztust szere ti-e jobban, vagy a bűn sötétségét? Aki nincs velem – mondotta Jézus –, ellenem van. (Mt 12,30) Vajon megtettem-e én ezt a lépést? Mit választottam: Krisztust-e vagy a bűn sötétségét? Simeon szavai komolyságra in tenek. Nemcsak szóval, hanem életemmel és cselekedeteimmel is szolgálhatom a bűn sötét hatalmát. Lelkiismeretvizsgálatot tartok tehát. Kérem a Szűzanyát, hogy visszatérhessek Jézushoz, a világ világosságához, ha eltértem tőle, s én is a karjaimba, szívembe, lelkembe fogadhassam Őt. Őt keresem, Őt akarom, Őt szeretem mindenekfelett. Ámen.