Emlékezés a Brenner családra - Édesapám, Brenner József
Brenner János szentgotthárdi kinevezésének évfordulóján felidézzük életét, személyiségét. A mai napon édesapjáról, Brenner Józsefről osztja meg emlékeit fia, Brenner József nagyprépost.
Brenner József 1960. október 6-án halt meg, három évvel fia vértanúsága után. Atyja, Brenner Tóbiás Szombathely polgármestere volt, anyja Stegmüller Katalin vallásos családból származott, s két pap nagybátyja is az egyházmegye lelkipásztoraként szolgált. Nagyanyám örült volna, ha buzgó gyermeke is a papi hivatást választja.
Ezzel szemben Brenner József a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnök diplomát. 1929-ben Szombathelyen házasságot kötött édesanyámmal, a felvidékről származó Wranovich Juliannával. Házasságkötésüket követően közös otthonukban nevelték három fiúgyermeküket, köztük engem is.
Édesapám mint végzős mérnök iparfelügyelőként tevékenykedett. 1940-ben Pécsre helyezték, ahol az Iparfelügyelőség vezetője lett. 1946-ban helyezték vissza Szombathelyre, ahol kazánbiztosként dolgozott haláláig. Hivatalát beolvasztották a Megyei Tanács ipari osztályába, s csak szakértelmének köszönhette, hogy három pap gyermeke és napi szentmise-hallgatása ellenére a helyén maradhatott. Mindig elvégezte a napi rózsafüzér imádságát, s velünk is gyakran vitázott teológiai kérdésekről.
Szüleim – imádságos és szeretetteljes házasságuk gyümölcseként – minden második évben ott térdelhettek az újmisés oltárnál, ahol testvéreimmel együtt álltunk, egymásnak asszisztálva. Biztos vagyok benne, hogy sokat imádkoztak papi életünkért és hűséges hivatásunkért. Az utolsó újmise évében Isten feljánlásukat el is fogadta János testvérem vértanúhalálával.
1960. október 6-án édesanyám ébresztett. „Gyere– mondta –, papával valami baj van!” Apám ágyához siettem, úgy tűnt, mintha nem kapna levegőt.
Mellé ültem, ő felemelte a fejét, s a kezeim között egy nagyot sóhajtott és meghalt. Halála nem ért váratlanul bennünket. Sokat vesződött a gyomrával, 1960 júniusában megoperálták. Az orvos hasnyálmirigyrákot állapított meg nála, s azt is elmondta, hogy mindössze négy hónapja van hátra. Édesapám békével viselte betegségét. Szent Ágoston írja a lelki békességről: „A béke a lélek vidámsága és nyugalma, a szív egyszerűsége, a szeretet köteléke.”
Amilyen mély lelki életet élt, olyan buzgón készült a Jóistennel való találkozásra is. Betegsége utolsó heteiben minden nap eljött hozzá dr. Winkler József püspök úr, aki lelki atyja, s a család barátja volt. A hatalom nem engedte püspökké szentelni, így plébániánkon, a ferences templomban káplánkodott. A családdal való ismeretsége akkor kezdődött, amikor szüleim 1952 késő őszén Győrbe utaztak, hogy télikabátjainkat utánunk hozzák a szemináriumba. Amikor a Káptalandombra értek, találkoztak Winkler tanár úrral, aki akkor került Győrbe dogmatika tanárnak. Édesapám halála után is rendszeresen meglátogatta, s vigasztalta édesanyámat.
Brenner József sírja a szombathelyi Szent Kvirintemplom kriptájában van. Szüleim maguknak vették meg a sírhelyeket a templom építésekor. Ezen kripták megváltása biztosította a templom építési költségeit. János testvérem is itt nyugszik.
Édesapám életében betöltötte az Istentől neki szánt hivatást, ami számára a példás családi élet beteljesítését jelentette. Mindhárom gyermeke célba ért. „A nyugodt lélek vidámsága és derűje a szenvedélyek minden zivatarát és viharát elűzi!” – írja Szent Jeromos. Ez a szellemiség jellemezte édesapámat is.
Megjelent az Emberhalász magazin 2010/10. számában.