Brenner János életrajza - A nyomozás
Brenner János szentgotthárdi kinevezésének évfordulóján felidézzük alakját, személyiségét. Soós Viktor Attila történész János atya meggyilkolását követő nyomozásról írt az Emberhalász magazinunkba.
Vas Megyei Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya és a Szentgotthárdi Rendőrkapitányság közösen folytatták le Brenner János ügyében a nyomozást. A nyomozással kapcsolatban fennmaradt 1035 (egyezerharmincöt) oldalnyi iratanyag, amely a Fővárosi Bíróság B. 5472/1965. számú büntetőügyében, Kóczán Tibor emberölés bűntette tárgyában került Budapest Főváros Levéltárába.
Brenner János meggyilkolása után 1957. december 15-én reggel érkeztek a gyilkosság helyszínére a nyomozó szervek. A nyomozásban két csoport vett részt. A helyszínt a szentgotthárdi rendőrkapitányság munkatársai biztosították, majd kora délelőtt kiszálltak a helyszínre Szombathelyről a Belügyminisztérium Vas megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának munkatársai is.
Sokat elárul az ügyről, hogy milyen személyeket vontak be a nyomozásba. Klamerusz Bélának és helyettesének, Illés Lászlónak komoly feladatot szántak az ügy „kiderítésében”, azonban a nyomozati iratokban nem találhatjuk meg az aláírásukat, nem hagytak „nyomot” maguk után. Érdemes megjegyezni, hogy korábban mindketten az ÁVH tisztjei voltak Zala megyében, később pedig az ÁVH egyházi személyek utáni nyomozással, ügynöktartással bízta meg őket.
A Vas Megyei Rendőrfőkapitányság Szentgotthárdi Osztálya nagy létszámban jelent meg 1957. december 17-én Tóka Ferenc házában, ahol házkutatást tartottak. Az első elítéltet, Tóka Ferencet számos alkalommal kihallgatták, ezekről a kihallgatásokról írásbeli jegyzőkönyvet vettek fel.
Brenner János két testvérét – Lászlót és Józsefet is beidézték a szentgotthárdi rendőrségre. Így számoltak be erről: „A temetés után került sor kihallgatásunkra. El kellett utaznunk Szentgotthárdra. Érdekes módon a máskor oly lassan kiállított határsáv engedélyt pillanatok alatt megkaptuk. ÁVOs módszer szerint hosszasan várakoztattak minket. A szomszéd helyiségekből különféle hangokat, kiabálásokat hallottunk. Kezdett elfogyni a türelmünk, szóvá is tettem Klamerusz Béla nyomozónak: Akarnak-e tőlünk valamit, mert különben elmegyünk? Ekkor külön szobába vezetett bennünket, egy adag papírt tettek elénk és mindent le kellett írnunk, amit tudtunk testvérünkről. Az a kifejezés, hogy amit csak tudunk, valójában egyféle tudományt jelentett: szerelmi ügyeit. A legemberibb rendszerből minden, ami emberi, hiányzott. Sem sajnálkozás, sem részvét nem látszott az arcokon. Talán csak egy volt a nyomozók tengerében, akin valami együttérzés féle látszott. A nyomozás másik célpontja testvérünk tiszteletreméltó plébánosa volt. Szerettek volna egy gyilkost találni, de nem sikerült. Állítólag azt mondta az egyik nyomozó: – Sok kapcsolatát vizsgáltuk felül testvérüknek. Elmondhatom, hogy semmi kompromittáló adatot sem találtunk róla.”
A rendőrség a nyomozás során az áldozatra terhelő bizonyítékként nővel való kapcsolatot keresett, hogy ezáltal rossz színben tűnjön fel a káplán. Brenner Jánosra nézve azonban semmi terhelő bizonyítékot nem találtak, mert nem volt ilyen. Miután „nőügyei” nem nyertek bizonyítást, újabb fordulat következett. A nyomozóknak az volt a szándékuk, hogy bebizonyítsák, Brenner Jánost azért ölték meg, mert a plébánián a magyarlaki templom építésére összegyűjtött pénzt akarták megszerezni. Először Tóka Ferenc került a nyomozók figyelmének előterébe, akit azzal vádoltak, hogy bosszúból követte el a gyilkosságot, mert testvérét, Tóka Jánost Brenner János segítette hozzá ahhoz, hogy papi pályára lépjen és teológiai tanulmányokat folytasson Győrben.
Ezen ügy lezárása után került Kóczán Tibor a nyomozó hatóságok figyelmébe, akinek indítéka a gyilkosság elkövetésére a nyomozó hatóság szerint az volt, hogy a magyarlaki templom építésére összegyűjtött pénzt akarta ellopni.
Elgondolkodtató, ha valaki tényleg ezt a pénzt akarta volna ellopni, akkor miért hívta ki a papot a plébániáról, ott is megölhette volna, hiszen egyedül volt. Mint később kiderült egyáltalán nem tűnt el pénz a plébániáról.
Az események rekonstrukciójából megállapítható, hogy a rendőrséget a nyomozás első percétől nem a tényállás felderítése, hanem a büntetőeljárás keretei között egy legenda létrehozásának szándéka vezette. A legenda célja annak leplezése, hogy Brenner János meggyilkolása olyan kitervelt akció volt, amellyel egyrészt meg akarták torolni Brenner „engedetlenségét”, másrészt meg akarták félemlíteni a buzgón működő papokat, s ezzel elősegíteni a hivatalos egyházpolitikát, amely az egyházak szétzilálására, majd megszüntetésére, az ateizmus „államvallássá”tételére törekedett.
A nyomozást ezért nem az illetékes életvédelmi osztály, hanem a politikai nyomozó osztály folytatta le. A legenda egyik sarkpontja volt a gyilkosság indítóokának nevesítése, hiszen a valódi indítékot a közvélemény előtt minden áron leplezni kellett. A bűncselekmény első, a legendába illeszkedő indítékaként kitalált szerelemféltés is azt bizonyíthatja, Brenner Jánost papi mivoltában érte támadás. Hiszen ezzel halála után még papi fogadalmának megszegését is rábizonyíthatták volna.
Ezután a papi pályára lépett Tóka János testvére, Tóka Ferenc került látótérbe. Az ő esetében az indítóok a gyűlölet lett volna, amely azért alakult ki benne, mert Brenner hatására lépett testvére a papi pályára. Ezt követte a bosszú és nyereségvágy összekapcsolása. A Legfelsőbb Bíróság eljáró ítélőtanácsai Tóka esetében elvetették mindkét indítékot.
Később a Kóczán elleni eljárásban a vagyon elleni cselekmények miatt többszörösen elítélt fiatalember esetében a nyereségvágyból történt elkövetés került előtérbe. Ez az álláspont végül is jogerőre emelkedett, noha arra az elemi kérdésre nem adott választ egyik bíróság sem, hogy Kóczán miért nem hatolt be a pénzért a plébániára?