Boldog Brenner János atya élete - Az ítéletek
Boldog Brenner János atya szentgotthárdi kinevezésének évfordulóján felidézzük életét, személyiségét. Soós Viktor Attila történész írásából megismerhetjük János atya meggyilkolása utáni eseményeket.
Brenner János meggyilkolása ügyében a nyomozást a Belügyminisztérium Vas Megyei Rendőrfőkapitánysága folytatta. 1957. december 17-én előzetes letartóztatásba helyezték idősebb Tóka Ferenc (1917) büntetlen előéletű, ötgyermekes kaszagyári munkást. Ellene a Vas megyei Főügyészség emelt vádat rablással párosuló emberölés büntette miatt. Az ügyben a Szombathelyi Megyei Bíróság járt el első fokon (dr. Füvessy Sándor tanácselnök, Schindler György és Iglódi Károly ülnökök). A bíróság idősebb Tóka Ferencet bűnösnek mondta ki és halálra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és a védő fellebbezése nyomán a Legfelsőbb Bíróság járt el (dr. Lakatos Imre tanácselnök, dr. Kádár Géza előadó bíró és dr. Béres Sándor szavazó bíró). Az 1958. október 3. napján kelt végzésben az elsőfokú bíróság ítéletét több okból – hatályon kívül helyezték és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasították. Idősebb Tóka Ferenc előzetes letartóztatását a másodfokú bíróság fenntartotta. A Szombathelyi Megyei Bíróság dr. Füvessy Sándor vezette büntető tanácsa ezt követően új eljárást folytatott le. 1959. június 19-én kelt ítéletével egy rendbeli gyilkosság és egy rendbeli rablás büntette miatt a vádlottat halálra ítélte. A védelmi fellebbezés nyomán eljárt Legfelsőbb Bíróság (dr. Lakatos Imre tanácselnök, Forgács Gáborné dr. előadó bíró, dr. Gaál József szavazó bíró) végzésével az elsőfokú ítéletet ismét – több okból fennálló megalapozatlanság és a korábbi iránymutatás mellőzése miatt– hatályon kívül helyezte és az új eljárás lefolytatására a Fővárosi Bíróságot jelölte ki. Ez utóbbi intézkedés oka az volt, hogy a korábbi iránymutatást az elsőfokú bíróság nem teljesítette. A Fővárosi Bíróság dr. Fábián Károly vezette büntető tanácsa (Szatmári Lászlóné és Vizi András ülnökök) nyolc tárgyalási nap után 1960. augusztus 30. napján idősebb Tóka Ferencet a vád és következményei alól – bebizonyítottság hiányában – felmentette.
Idő közben a rendőrség látókörébe került Kóczán Tibor (1940) nőtlen, többszörösen büntetett személy, akit 1965. április 11-én letartóztattak. A főügyészség ellene – a büntető törvény 1961. évben megváltozott – nyereségvágyból elkövetett emberölés büntette miatt emelt vádat, amelyet fiatalkorúként követett el. A Szombathelyi Megyei Bíróság – dr. Pukler Árpád tanácsa – 1965. augusztus 25. napján előkészítő ülést tartott a vádlott távollétében. Itt a vádlott előzetes letartóztatását fenntartotta és számára dr. Simon József ügyvédet rendelte ki védőül. Másnap Kóczán részletes jegyzőkönyvben visszavonta beismerő vallomását és sérelmezte, hogy távollétében tartották meg az előkészítő ülést.
A megyei bíróság elnöke elfogultsági kifogást jelentett be az ügyben. Ebben utalt a korábbi két halálos ítéletre, amelyek nem állták meg a helyüket, s most a vádlott a beismerő vallomását visszavonta „fontos érdek fűződik ahhoz, hogy más bíróság járjon el.” A Legfelsőbb Bíróság 1965. szeptember 22-én (dr. Vida Ferenc tanácselnök, Döbrentei Károlyné dr. előadó bíró, dr. Tordai Gyula szavazó bíró) az ügy letárgyalására kijelölte a Fővárosi Bíróságot.
A Budapesti Fővárosi Bíróság tárgyalta az ügyet és 1966. január 18. napján nyolcnapi tárgyalás után hirdetett ítéletet. Dr. Bimbó István tanácselnök ítélő tanácsa Kóczán Tibort bűnösnek mondta ki nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében és ezért nyolcévi szabadságvesztésre, mint főbüntetésre és hat év közügyektől való eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és a védő a tényállás téves megállapítása és enyhítés végett fellebbeztek. A Legfelsőbb Bíróság (dr. Halász Sándor tanácselnök, dr. Papp László előadó bíró és dr. Csorba Sámuel szavazó bíró) 1966. november 14-én az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, így az jogerős és végrehajtható lett.
Az ügy utóéletéhez tartozik, hogy a legfőbb ügyész helyettese 1969. április 28-án Tóka Ferenc javára perújítási indítványt nyújtott be a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen, mert a bíróság bebizonyítottság hiányában mentette fel a vádlottat. A Kóczán Tibor elleni ítélettel azonban bebizonyosodott, hogy idősebb Tóka Ferenc nem követett el bűncselekményt. A Legfelsőbb Bíróság végzésével – 1969. május 12én – a perújítást elrendelte és a Fővárosi Bíróságot érdemi tárgyalásra utasította. A Fővárosi Bíróság ítéletében idősebb Tóka Ferencet az ellene emelt egy rendbeli gyilkosság és egy rendbeli rablás bűntettének vádja és következményei alól felmentette, mert bizonyítást nyert, hogy idősebb Tóka Ferenc a bűncselekményt nem követte el. Ezzel idősebb Tóka Ferenc vonatkozásában végleg pont került az ügy végére. Kóczán Tibor a rá kiszabott büntetést letöltötte.
Mindkét eljárásban azokat a tanúkat – akik közül többen még ma is élnek –, akiknek vallomása az ügyről nem illett volna bele a hatóságnak a gyilkosságról kialakított legendájába, nem hallgatták ki.
Azáltal, hogy a nyomozás során és a bírósági eljárásban tárgyi bizonyítékokat nem szabályosan használták fel, az utókort is megfosztották attól, hogy az ügy egyes részei tisztázhatóak legyenek.
A vizsgálat és az eljárások során több súlyos szakmai tévedést is elkövettek. Az olyan kérdéseket, amelyeket nem tudtak megmagyarázni az ítéletekben, egyszerűen kikerülték. Többször előfordult, hogy amit az egyik vádlottnál bizonyítottnak tekintettek, azt a másiknál nem fogadták el. A vallomások egyéb bizonyítékokkal történő összevetését nem tették meg.
Összességében elmondható, hogy az egész eljárás nem felelt meg az elemi szakmai elvárásoknak, és azt ugyan nem feltételezhetjük, hogy valamennyi az ügyben eljáró bíró felkészültsége elégtelen lett volna, az viszont tény, hogy az általuk elvégzett munka elnagyolt, ellentmondásos, megalapozatlan és több vonatkozásban iratellenes.
Megjelent az Emberhalász magazin 2010/12. számában.