Konkoly az Egyházban - Boldog Brenner János atya szentbeszéde
Boldog Brenner János atya szentbeszéde Vízkereszt utái 5. vasárnap. Elhangzott Kethelyen, Zsidán 1957. február 17-én.
Krisztusban kedves Testvéreim!
Krisztus Jézus a világ világossága, és az ő szent evangéliuma a fényesség, mely a világ homályában utunkra világít. Aki erre a fényre szegezi tekintetét, annak nem kell félnie, korunk nehéz kérdései nem hozzák zavarba. Ha az ember az Alpok hegyeit jár ja, mindenfelé láthat táblákat kitéve, melyek arra emlékeztetnek, hogy arról a helyről valaki a mélységbe zuhant. Ehhez hasonlítha tom az evangéliumot is: minden oldala megannyi figyelmeztető tábla, hogy ez vagy az az ember azért veszett el, mert nem erre a bölcsességre figyelt, nem ezt követte életútján.
Az Egyház Krisztus vetése. Miként a példabeszédben az ember tiszta búzát vetett földjébe, úgy Krisztus is az igazság, tisztaság, szeretet tiszta búzáját hintette el a földön. Krisztus az, aki aratni is fogja vetését. A századok folyamán támadt szentek sorozata az ígéret Krisztus bőséges aratása mellett. Ők a tanúi az Egyház tisz taságának és erkölcsi nagyságának a romlottság közepette, az em beriség szolgálatában tett hősi erőfeszítésnek gyümölcsei egészen a saját életének feláldozásáig. Hatalmas aratás a konkoly ellenére. Azután a szerzetesrendek, melyeknek tagjai életüket áldozták fe lebarátaikért a missziókban, vagy a mindennapi terhes munkában, igehirdetésben, betegápolásban, tanításban, az emberi élet meg szentelésében. Az Egyház isteni vetés, mert vele van Krisztus.
Honnan van hát mégis konkoly a vetésben? A példabeszéd emberének panaszkodnak a szolgák, hogy tiszta búzát vetettek és mégis konkoly is van közte. Krisztus vetésébe honnan kerül kon koly? Ellenséges ember cselekedte. A tizenkét apostol között is volt egy Júdás. Az első keresztények között is voltak álkereszté nyek, mint Ananiás és Szafira, akik hazudtak az apostoloknak és bennük a Szentléleknek. A vértanúság idején tovább nőtt a kon koly a hittagadók személyében, aztán jött az eretnekségek kon kolya, és az igaz tanítást az a veszély fenyegette, hogy elnyomja a konkoly. Nincs olyan korszaka az Egyháznak, melyben ne nőtt volna konkoly is. Ma is erősen terpeszkedik a konkoly. Csak egy példát. Ilyenek, akik szájjal kereszténynek mondják ugyan magu kat, de cselekedeteik meghazudtolják szavaikat. Ne higgyetek ne kik, konkolyok ők a tiszta búza között!
Az Úr Jézus előre megmondta, hogy lesznek botrányok az Egyházban is, és jaj annak, aki botrányt okoz. (Mk 9,41) Ne hozzon ez minket zavarba. Épp ellenkezőleg. Az Egyház isteni eredetét bi zonyítja az, hogy mindezen konkoly ellenére, a veszélyek és szen vedések közepette évszázadokon át nem szenvedett hajótörést.
Az Isten engedi együtt növekedni a búzát és a konkolyt. Az egyházban isteni és emberi vonások fedezhetők fel. Isten tud várni, amíg a konkolyból tiszta búza lesz, vagy egészen az aratásig, ha a gonoszok nem térnek meg. Az Egyház ellenségei el akarják nyom ni az Egyházat. Ugyanígy okoskodva azt mondhatnánk: töröljétek el a házasság szentségét, mert sokan visszaélnek vele; töröljétek el a VI. parancsot, mert sokan áthágják; szüntessétek meg az orvosi tudományt, mert sokan szégyenletesen visszaélnek tudásukkal stb.
Törjetek össze minden autót, mert sok a baleset. A hívek azonban tudják azt, hogy milyen áldásos az Egyház tevékenysége közöt tünk. Mit számít néhány szerencsétlen, eltévelyedett pap a papok és szerzetesek azon tömegéhez képest, akik jóságukat árasztják szét a népek között? Az Isten vár, míg meg nem érik a történelem búzatáblája az aratásra.
Ez feladatot is jelent. Testvéreim! Az Úr azt mondja, míg az emberek aludtak, addig hintette a konkolyt az ellenséges ember. Virrasszatok tehát, és imádkozzatok! Boldog az a szolga, akit az Ura ébren talál; aki őrzi lelke tiszta búzáját a bűn konkolyától. Imádkozzunk különösen a papokért, leginkább a papszentelés napján. Legyünk olyan magvak, melyek százszoros termést ho zunk! Micsoda dicsőségünk lesz akkor az aratás napján! Ámen.