Megtérés - Brenner János atya szentbeszéde
Megtérés. Ezzel a címmel írta meg szentbeszédét Brenner János atya, amit 1957. február 17-én mondott el Kethelyen és Zsidán.
Krisztusban kedves Testvéreim! „Körülvettek engem a halál gyötrelmei, körülvettek az alvilág fájdalmai” – ezekkel a szavakkal kezdi az Egyház a mai szentmisét, és készít elő a böjti időre. Ugyanaz a sóhaj ez is, mint ami az Ószöve ség más helyein is megtalálható. Jób mondja: szenvedés az ember élete a földön. Mérhetetlen tenger ez a szenvedés, mely a földet elborítja. Éppen ezzel, ennek segítségével fordítja Isten az embereket a túlvilági élet felé. Amint ugyancsak a bevezetés további részében mondja az egyház: szorongattatásomban az Urat hívtam, és meghallotta szavamat szent templomából. Aki még a szenvedés idején sem találja meg az imádság hangját, az sajnálatra méltó ember.
Mondjuk meg érthetően és világosan: a sok gyötrelem nem csak Ádám bűne következtében ér minket, hanem azért is, mert nem tartjuk meg Isten törvényeit. Anyakönyvi keresztényekké lettünk. Mit jelent ez? Azt, hogy vannak sokan, akik megelégszenek azzal, hogy megkeresztelték őket. Pedig ez nem elég. Keresztény életet kell élnem, Krisztusnak és az ő egyházának törvényeihez kell igazodnom egyéni életemben is. A Szentírás szerint az embert az Isten saját képére és hasonlatosságára rendelte. Ez nemcsak azt jelenti, hogy hasonlóak vagyunk az Istenhez, hanem azt is jelenti, egyre inkább kell arra törekednünk, hogy minél hűségesebben tük röződjék bennünk az Isten jósága.
Mit kell tehát tennünk? Vissza kell térnünk a hűtlenül elhagyott Istenhez. El kell hagynunk a bűnnek útját. Meg kell térnünk. Nem olyan értelemben, mint azok, akik sohasem voltak jóba az Istennel, vagy mint a pogányok. Mi ugyanis nála voltunk, de kíváncsiságból vagy hűtlenségből másfelé kerestük boldogulásunkat.
Krisztus maga meg is valósította, nem csak hirdette, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék lesz a mennyek országa. Azt mondta nekem valaki: de sokan nem értik Jézusnak e szavait. Pedig milyen egyszerűek. Lelki szegénységről van szó. Krisztus itt a földön úgy járt szegényen, mintha semmije sem lenne, pedig övé volt az egész világ, amelyben járt. Sohasem fitogtatta tudását, mégis mindent tudott és látott. Már értem, mi az a szegénység, mely a lélekben van. Aki lelkében nem ragaszkodik semmihez, sem anyagi, sem szellemi javakhoz, az a szegény, legyen bár az emberek szemében birtokos, vagyonos, vagy tudós ember. (Batthyány-Strattmann László példája) Ezért olvastatja az egyház a leckében Szent Pál szavait: „harcolok, nem a levegőt verdesve, hanem testemet vetem szolgaságba, mert csak így lehetek lelki szegény.”
Nem elég tehát a kereszteltek anyakönyvébe bejegyezve lenni, és biztosnak érezni az örök boldogságot. Szent Pál mondja: a pusztai vándorlás alatt minden zsidó evett az égből hulló mannából, és mind ittak a sziklából csodálatosan fakasztott forrásból, mégis nagyon sok közülük nem tetszett az Istennek. Az evangélium megnyugtat: nem számít, mikor tértél meg, fiatalon vagy idős korban, lényeg az, hogyan állsz be egész szívvel az önmagadat tisztító munkába, s akkor kapod csak meg az örök boldogságot jelképező egy dénárt. Ez a célja a nagyböjti triduumoknak (háromnapos lelki felkészülésnek) is: Jézus szenvedésének szemlélése közben megtérni hozzá, és bűnbánó lélekkel imádkozni a mai szentmise áldozási imáját: „Ragyogtasd fel szolgád felett arcodat, üdvözíts engem irgalmasságodban, ne szégyenüljek meg, Uram, hiszen Téged hívtalak.” (Ps. 30,17–18) Ámen.