Feltámadás! - Brenner János atya szentbeszéde
Brenner János atya szentbeszédét adjuk közre, amelyet 1957. április 21. Húsvétvasárnap mondott el a templomokban.
Krisztusban kedves Testvéreim! Feltámadt az Úr – hirdeti a húsvéti alleluja. Mi is, akik a húsvéti áldozásban kibékültünk Istennel, tiszta szívvel énekelhetjük a húsvéti öröm énekét, az Alleluját.
1. Krisztus a saját erejéből támadt fel. Mindent megtettek a zsidók, hogy megakadályozzák feltámadását. A sír elé roppant követ hengerítettek, amelyet igen nehéz volt megmozdítani. A sírt lepecsételték, hogy azonnal észrevehető legyen, ha valaki hozzányúlna, vagy bemenne ellopni Jézust. Sőt ezen felül, még fegyveres őröket is állítottak a sír elé. Hogy mennyire nem volt semmiféle emberi remény, mutatja a tény, hogy az asszonyoknak semmi más nem járt az eszében, mint Krisztust halálában tisztelni. Ezért vásárolták a keneteket és mentek hajnalban a sírhoz, hogy megadják a végtisztességet Jézusnak. Mekkora lehetett az ámulatuk, mikor a sírt nyitva találták, Jézus már nem volt ott: feltámadott. Teljesen saját isteni erejével elevenítette meg újra szétroncsolt emberi testét. Ruhája tündökölt, megkínzott sebhelyei ragyogni kezdtek, egész embersége a dicsőség fényében ragyogott.
2. Jézus feltámadása záloga a mi boldog feltámadásunknak. „Ha vele szenvedünk – mondotta Szent Pál –, vele együtt meg is dicsőülünk.” A mi életünkben újra valósággá válik Jézus élete. Hiszen van elég ereje, hogy feltámasszon minket a halálból az, aki önmagát fel tudta kelteni a sírból. Bizalom Benne!
E földi élet mulandó szenvedései után feltudja támasztani halandó testünket halhatatlanságban az örök életre. Ez a mi hitünk, vallásunk alapja: Krisztus feltámadása. Ha Krisztus nem támadt volna fel, mindez hiábavaló lenne. Örömünk forrása, hogy „amint megmondotta vala, feltámadott, Alleluja.”