Brenner János atya kultusza Szentgotthárdon
Brenner János atya papi szolgálatának egyetlen állomása, a rábakethelyi plébánia a legrégibb plébánia volt hazánk eme legnyugatibb szegletében: az Árpád-korban alapították. A szentgotthárdi apátságot 1183-ban a kethelyi plébánia területén alapította III. Béla király. Szentgotthárd 1740-ben, Apátistvánfalva 1785-ben vált ki a plébániából, addig 13 fília tartozott Rábakethelyhez. Brenner János atya káplánsága idején négy fília volt: Farkasfa, Máriaújfalu, Magyarlak és Zsida. A plébánián egy plébános és egy káplán szolgált, 1978-tól azonban már nem kapott káplánt Rábakethely. Ezzel együtt Zsida kikerült a plébánia fíliái közül, és Szentgotthárdhoz csatolták. A plébánia 2007. július 31-én szűnt meg és a szentgotthárdi plébánia fíliája lett, Farkasfával és Máriaújfaluval együtt, Magyarlak pedig a csörötneki plébániahoz került.
János atya egykori plébániája tehát ma már nem létezik, maga a plébániaépület is elbontásra került 1996 után, ám ezzel az emlékek természetesen nem vesztek el. A rábakethelyi templom oldalában látható az a Fájdalmas Szűzanya szobor, amelyet János atya plébánosa, Dr. Kozma Ferenc atya állítatott emlékül, s amit akkoriban nem engedtek a hatóságok az épülő magyarlaki templomban felállítani. A szobor talapzatán tábla olvasható: „Hálából Brenner Jánosnak”. Az egykori kethelyi plébánia udvarán a vértanú káplán fa szobra található.
Zsidán az iskolakápolna tövében, néhány méterre a holttest megtalálásnak helyétől, emlékkereszt áll 1992. december 13-a óta. Ugyancsak Zsidán található a legjelentősebb emlékhely, a Jó Pásztor-kápolna, amelyet Dr. Konkoly István megyéspüspök 1996. augusztus 25-én szentelt fel.
Máriaújfaluban, ahol János atya utolsó szentmiséjét mutatta be, a kápolna szentélyében és a külső oldalán is tábla emlékezik a vértanú káplánra.
A 2000-ben épült farkasfai templomban üvegablak őrzi Brenner János atya alakját.
Ezek tehát a tárgyi emlékek. És ami ezeket élővé teszi, az a hívek imádsága, áldozathozatala. A fenti emlékhelyeken mindig található friss virág és égő mécses, bizonyságul arról, hogy vértanú káplánjuk emléke ma is élénken él a hívek körében és szívükön viselik ügyét. A plébánia valamennyi templomában a szentmisék végén elimádkozzák a boldoggáavatási imát.
A Jó Pásztor-kápolnában májustól októberig minden hónap 13-án szentmisét mutatnak be és imádkoznak János atya boldoggá avatásáért, valamint papi és szerzetesi hivatásokért. Talán azért, mert Szentgotthárd az Egyházmegye szélén található, talán azért, mert igen sok templomban végeznek 13-ai szentmisét, ezeken az alkalmakon jellemzően csak a helyi és a szomszédos plébániák hívei vesznek részt – utóbbiak közül különösen is az egykori fíliából, Magyarlakból -, távolabbról ritkábban érkeznek zarándokok. Ezeken a szentmiséken túl két olyan alkalom van, melyek állandó időponthoz vannak kötve: az egyházmegye újmisés papjai Szent Péter és Pál apostolok ünnepén közösen mutatnak be szentmisét, akiket gyakran elkísérnek szülőfalujuk és a környék hívei, de más helyekről is elzarándokolnak erre az újmisére. Augusztus utolsó szombatján, a kápolna felszentelési évfordulójához kapcsolódóan pedig az Egyházmegye papjai és szüleik zarándoklatát tartják az Egyházmegye szervezésében, a szentmise főcelebránsa – hacsak nincs széküresedés - Megyéspüspök úr. Így tehát elmondható, hogy a kápolnában minden évben van püspöki mise, illetve újmise.
A szentmiséken kívül három gyalogos zarándoklat is kapcsolódik a kápolnához: június utolsó szombatján innen indulunk a szomszédos Ausztriába, a Maria Bild-i kegyképhez. Ez a zarándoklat igen népszerű a hívek körében, távolabbról is sokan bekapcsolódnak, és általában mintegy 150-en gyalogolják végig az utat. Ősszel a Maria Bild-i és a mogersdorfi hívek zarándokolnak el a kápolnához, egyben a testvérkapcsolatot is kifejezve. Ennek jele az a zarándokkereszt, melyet az osztrák hívek készítettek, s amelyet a júniusi zarándoklat alkalmával a magyarok visznek át a Maria Bild-i kegytemplomba, ősszel pedig az osztrákok hozzák vissza a kápolnába. A harmadik zarándoklatra advent 3. vasárnapjának előestéjén kerül sor. Ez a rábakethelyi templomtól indul, érinti a Jó Pásztor-kápolnát, és a zsidai emlékkeresztnél fejeződik be, részben azon az útvonalon, melyen János atya utoljára haladt, mikor a feltételezett beteghez ment. Út közben a keresztutat és a rózsafüzért imádkozzák. Különösen is megindító, amikor Zsida főutcáján több ház ablakába mécseseket tesznek ki ezen az éjszakán a zarándoklat idejére, a vértanúra emlékezve. Mindhárom zarándoklatot a boldoggá avatásért és papi és szerzetesi hivatásokért ajánlják fel.
A fenti zarándoklatokon kívül az utóbbi időben ritkábban, de érkeznek kisebb-nagyobb zarándokcsoportok a kápolnához, Egyházmegyénk határain innen és túl, illetve Ausztriából egyaránt.
Az imádságos emlékezések sorában meg kell említenünk a plébánia férfi rózsafüzér-társulatát, mely 2001 óta minden hónap 15-én tartja imaösszejöveteleit, tavasszal őszig rendszerint a Jó Pásztor-kápolnában, téli időben a szentgotthárdi plébániatemplomban, decemberben pedig a zsidai iskolakápolnában, szentmisével egybekötve.
A vértanúság évfordulójához, december 15-éhez több megemlékezés is tartozik. A már említett éjszakai zarándoklaton kívül ezen a napon szentmisét mutatnak be Brenner János atya boldoggá avatásáért a rábakethelyi templomban, a hívek elzarándokolnak a szombathelyi Szent Kvirin-templom kriptájában, János atya sírjánál bemutatott szentmisére, advent harmadik vasárnapján pedig nem rózsaszínű, hanem piros – a vértanúságot jelképező – gyertyát gyújtanak a templomi koszorúkon.
Elmondható tehát, hogy a szentgotthárdi – és benne a volt rábakethelyi - plébánia hívei buzgón őrzik vértanú papjuk emlékét. Még élnek néhányan – de egyre kevesebben – azok közül, akik ismerték őt, szeretettel emlékeznek rá. Jó volna, ha Egyházmegyénk minden részében – és annak határain túl is – minél többen kérnék imádságos lélekkel az örök Istent, aki szolgájának megadta a papi hivatás kegyelmét és méltónak találta a vértanúság nagy ajándékára, hogy dicsőítse meg János atyát Egyházában.
Ipacs Bence