Mérhetetlen hasznunk van a szenvedésből - Boldog Brenner Jánosra emlékeztek Szentgotthárdon
Boldog Brenner Jánosra emlékezett az egyházmegye december 11-én. János atya első és egyetlen állomáshelyén Szentgotthárdon és a hozzátartozó településrészeken is felidézték példáját, végigjárták azt az utat, amelyet halála estéjén Ő is megtett.
Máriaújfaluban kezdődött a megemlékezés litániával. Itt mutatta be utolsó szentmiséjét János atya. A hívek egy része már innen gyalog indult tovább Rábakethelyre, ahol ünnepi szentmisével folytatódott a program, amelyen a szentbeszédet Fazakas Z. Márton csornai apát mondta.
Honnan volt Brenner János hite és a hitéből merített ereje? - tette fel a kérdést Fazakas Márton, keresve azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a hitünk mellett összekötnek minket János atyával. Felidézte, hogy előde, Horváth Lóránt atya sokat mesélt szerzetestársainak János atyáról, aki maga is premontrei diák volt egy ideig. Szerzetesi hivatást kapott egy olyan korban amikor nem ez tűnt a legjobb választásnak és diktatúrában élt, ami megerősítette őt jellemében, erkölcseiben, hitében. Brenner Jánosnak szenvednie kellett testileg, lelkileg, hiszen hit mindannak az ellenkezőjében amit az akkori propaganda mételyként szórt az emberek szívébe, lelkébe, mondta Fazakas Márton, hozzátéve, hogy napjainkban ismét ezt látjuk: megölnek papokat fizikailag és lelkileg és ma is hintik a mételyt.
Ma is a világosság felé kell fordulni: az igaz és a jó felé, mégha nehéz is ezt megtenni, mondta a csornai apát. Vagy ma is ilyen áldozatok kellenek, hogy népünk és szomszédaink ne essünk önpusztító eszme rabságába? Mennyit kell még szenvednünk? Hány Brenner, Mindszenty, Márton Áron kell még? Sosem tanulunk?
A szenvedés, a fájdalom ma is velünk van és úgy tűnik, hogy velünk is lesz a mi és gyermeink életében. De miért? Hiszen itt vannak a hőseink, a szentjeink. Uram, miért kell ez a szenvedés megint?
Miért kell az embernek szenvednie a hitéért, hogy bízik Benned? - tette fel a kérdést Fazakas Márton. Örök kérdés ez, amely Brenner János kapcsán is felmerült. Hiszen az üdvösséget el lehet érni egy csendes kimenetelű, tiszat élettel. Mi szükség volt akkor arra, hogy egy szépreményű élet ilyen véget érjen? Megfigyelhető, hogy nem a közismert bűnösök, szélhámosok, hanem a becsületesek, jámborak szoktak többet szenvedni. Erre a megtisztelő, a kereszthordozásban másokat helyettesítő szerepre az Úristen csak kiváló lelket szokott kiválasztani, idézte Márton Áron erdélyi főpap szavait Fazakas Márton, aki ezt követően Brenner János egyik írásából olvasott részletet: "Uram! Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem. Uram, tudom, hogy Tieidet nem kíméled a szenvedéstől mert mérhetetlen hasznuk van belőle. "
Ez a két szent, 1000 km-re egymástól ugyanazt fogalmazta meg, csak más szavakkal. A miért helyett, mérhetetlen hasznunkat nézzük, amelyet azért kaptunk mert ilyen emberek közt élhettünk, ilyen emberek utódai lehettünk. Mérhetetlen hasznunk van abból, hogy ők hittel, tisztán, szentül éltek. Mindannyiunknak van próbatétele. Ma fizikailg kisebbek, de a lelkünkre éppoly veszélyesek. Ne felejtsük, hogy mérhetetlen hasznunk lehet belőle, zárta szentbeszédét Fazakas Márton.
Fazakas Z. Márton Opraem csornai apát szentbeszédét megnézhetik itt.
A nagyszámú hívő közösség a szentmise után végigjárta azt az utat - Székely János megyéspüspök vezetésével - amelyet meggyilkolásának estéjén Brenner János is megtett. Útközben a felállított stációknál imádkoztak a zarándokok Bodorkós Imre plébános vezetésével. Az ünnepre külön imafüzet is megjelent.
A zsidai Jó Pásztor-kápolnánál Székely János mondott beszédet. Tertullianust idézte, aki egy helyen így írt: a vértanúk vére a kereszténység magvetése. Ezen a helyen hullott Boldog Brenner János vére, ez a fájdalmas, de sok gyümölcsöt termő magvetés, mondta a megyéspüspök. Advent 3. vasárnapjának az öröm gyertyája a Szombathelyi Egyházmegyében piros, amely emlékeztet János atya életéáldozatára. De megmaradt az öröm gyertyájának is, amely hirdeti Krisztus keresztjének, és a vértanúk győzemét. A szeretet győzelmét, amely győz a gyűlölet és a halál felett. Brenner János naplójának alapgondolatai egyszerűek, de végtelenül mélyek. Arról ír, hogyha az emberi élet szép akkor olyan mint a szárnyalás: semmi nem köti gúzsba, tud végtelenül szeretni, adni. Az élet visszamosolygás az Atyára. Máshol azt írja: az élet olyan mint egy izzó folyosó. A szeretet és a szenvedés izzó kohóján át jutunk el Jézus lángoló szívéhez. Azt mondja: az életünk olyan mint egy edény. A szenvedés tüze kell, hogy kitisztítsa, hogy Istent egészen befogadjuk. Boldog aki ide eljut és elég.
Egyszerű, de végtelenül mély gondolatok, titkok töltötték be Brenner atya szívét, mondta Székely János. Egyszerűek mint az evangélium, ahol Jézus arra tanít, hogy aki megakarja találni az életét az elveszíti, de aki odaadja, az megtalálja. Jézus arra tanít, hogy adjunk és akkor kapunk is. Arra tanít, hogy boldogok a békességszerzők, az irgalmasok, mert akkor nekik is irgalmaznak. Először mindet oda kell adni, nagy szívvel kell élni, hogy aztán sokmindent visszakapjunk. Nagy szív kell a házassághoz, de a szerzetesi, papi élethez is. Nagy szív kell a keresztjeink hordozásához. Boldog Brenner János mindent odaadó, nagylelkű szeretetét, a szárnyalást kérjük ezen a napon, hogy a mi életünk is visszamosolygás legyen az Atyára, zárta szavait Székely János.
Dr. Székely János megyéspüspök beszéde megnézhető itt.
Rózsafüzért imádkozva zarándokoltak a hívek a zsidai emlékkereszthez, ahol Bodorkós Imre plébános mondott záróimádságot, Székely János megyéspüspök pedig megáldotta a híveket, akik ezt követően elhelyezték mécseseiket.