Szentmise Brenner János halálnak évfordulóján. Elkezdődött a Brenner János Emlékév
December 17-én szentmisével emlékezett az egyházmegye papsága és hívei Brenner János vértanúhalálára. A szentmise a Brenner János Emlékév nyitánya is volt egyben.
2017. december 15-én lesz 60 éve, hogy Brenner János vértanú sorsú rábakethelyi káplánt brutális kegyetlenséggel a kommunista államhatalom meggyilkoltatta. A méltó megemlékezés céljából Császár István egyházmegyei kormányzó a Szombathelyi Egyházmegyében Brenner János Emlékévet hirdetett 2016. december 17. és 2017. december 15. között. „A vértanúság 60. évfordulója jó alkalom arra, hogy újra felidézzük vértanú papunk életét, elővegyük a vele kapcsolatos imádságokat, ha esetleg az utóbbi időben ritkábban imádkoztuk azokat, felkeressük Brenner János atya életének állomáshelyeit: a Szentgotthárd-Rábakethely és környéki templomokat és emlékhelyeket, a zsidai Jó Pásztor kápolnát, a szombathelyi Szent Kvirin-templom kriptájában lévő nyugvóhelyét. Jó lenne, ha ebben az Emlékévben az Egyházmegye templomaiban a szentmisék végén újra elimádkoznánk a már ismert imádságot a boldoggá avatásért; ha mind többen részt vennénk májustól októberig a zsidai Jó Pásztor kápolnánál bemutatott 13-ai szentmiséken; ha Brenner János-imafüzetünkből rendszeresen elvégeznénk a szentkilencedet, például a hónap 6. és 14. napja között, a vértanúság napjára, 15-ére emlékezve.” – áll az Emlékévet meghirdető körlevélben.
Ismert, hogy János atya boldoggá avatási ügye is folyamatban van. Ezzel kapcsolatban így ír a kormányzó a körlevélben: „A hívek buzgó és kitartó imájának köszönhetően a római eljárás menete, ha lassan is, de szépen halad előre. Már csak a bíborosok tanácsának kell döntenie és utána a Szentatya elé kerül Isten szolgája Brenner János boldoggá avatás ügye.”
Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. Később mindhárom fiúból pap lett. János a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdete meg tanulmányait. 1941 őszén a család Pécsre költözött, ahol a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Az iskolák államosítása után Zircre ment azzal a szándékkal, hogy belép a szerzetesrendbe. Mint ciszter oblátus érettségizett. A szerzetesek szétszóratása után titokban novícius, és egyszerű fogadalmat tett. Fogadalomtételekor az Anasztáz nevet kapta. Ezután egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója volt.
Másodéven a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékeként az ottani szemináriumban folytatta teológiai tanulmányait. Miután a szemináriumokat 1952-ben feloszlatták, a teológiát a Győri Szemináriumban fejezte be.
1955. június 19-én szentelték pappá. Az újmisés pap káplánként Rábakethelyre kerül szolgálatra. Plébánosa Dr. Kozma Ferenc.
Buzgó lelkipásztori munkáját nem nézték jó szemmel azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrással megölték. A szombathelyi Szent Kvirin-templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Rá emlékezve minden évben szentmisén gyűlnek össze az egyházmegye hívei és papjai, hogy kifejezzék tiszteletüket és leróják kegyeletüket János atya előtt. Idén sem volt ez másként és a szertartás egyben a Brenner János Emlékév megnyitása is volt egyben.
Szentbeszédében Császár István egyházmegyei kormányzó utalt rá: a tragédiák kapcsán – így János atya meggyilkolása ügyében is – sokan felteszik a kérdést, Isten miért engedi meg ezek bekövetkeztét. János atyáról a legjobb véleménnyel voltak elöljárói, és azok a hívek is, akik őt ismerték. Ezért nem értették sokan és nem értik ma sem, miért kellett fiatalon és ilyen körülmények között meghalnia. A választ már előre megadta János atya újmisés jelmondatával: Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. El kell fogadnunk Isten akaratát, akkor is, ha Istennek mások a tervei, mint amit mi tervezünk és akarunk.
Isten terveiben más szerepet kapott János atya. Jele annak, hogy élet lesz a vérből. A vértanúk vére a kereszténység magvetése. A vértanúk vére győzelmet arat a gonoszság felett. Egy országban akkor erős a kereszténység, ha vannak vértanúi. János atya erre kapott meghívást és ő ezt elfogadta. Nem menekülni akart amikor megtámadták, hanem hivatását akarta gyakorolni: az állítólagos beteget ellátni.
A szentmisét követően a hívek és a papság levonultak a kriptába, hogy mécseseket, gyertyákat, virágokat helyezzenek el János atya sírjánál, kifejezve tiszteletüket és azt, hogy emlékét nem feledték.